2010. március 1., hétfő

Hormonok és gyógyszermaradványok.

Hormonok, gyógyszermaradványok a csapvízben.
Budapesten évente mintegy 20 tonna novamidazofen – az Algopyrin és más gyógyszerek hatóanyaga – kerül a természetes vízfolyásokba. Emellett női nemi hormonok és fájdalomcsillapítók maradványai úsznak le a folyón. A jelenleg működő szennyvíztelepi technológiák egyike sem alkalmas a kis koncentrációjú gyógyszermaradványok kiszűrésére. Ismert, hogy a gyógyszerek hatóanyagának nagy része a vizelettel eltávozik. A gyógyszerszármazékok természetbe kerülése külföldön már 10 éve napirenden van, ugyanis amikor nagy érzékenységű műszerekkel vizsgálták a szennyvíztelepekről kikerülő vizek minőségét, kiderült, hogy a gyógyszerszármazékok nem tűnnek el a szennyvízkezelés során.

„Magyarországon azonban viszonylag új a téma, mivel hazánkban csak a mostanában beszerzett műszerekkel tudják kimutatni a vizekben egészen kis koncentrációban előforduló gyógyszerszármazékokat” – állapította meg a Népszabadságnak nyilatkozva Varga Margit, az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékének docense.

Mint Ötvös Zoltán cikkéből kiderül, a külföldön elvégzett mikrobiológiai vizsgálatok valószínűsítik, hogy az élővizekbe kerülő gyógyszerszármazékok, hormonok hatással lehetnek a vízben élő szervezetekre, a táplálékláncra, befolyásolva az ökológiai egyensúlyt. Az antibiotikumok maradványai befolyásolhatják a baktériumok szaporodását, a gyógyászatban alkalmazott antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumfajok elterjedését idézhetik elő. Bizonyos hormonkészítmények – a fogamzásgátlók lebomlásából származó női nemi hormonok – hatására csökken a hím halak aránya a nőstényekhez képest, s megváltozik a békák szaporodása is. Ha kevesebb az ebihal – egy sor más állat tápláléka – ez megzavarhatja a táplálkozási láncot.
Ezek ismeretében felmerül, vajon degenerációkat, mutációkat okoznak-e ezek a kémiai anyagok? Ennek a kis koncentráció miatt igen csekély a valószínűsége, de a kérdés megnyugtató megválaszolásához a kutatók még nem rendelkeznek adatokkal. Felvetődik, hogy miért nem bontják le a szennyvíztisztításban aktív baktériumok a gyógyszerhatóanyagokat is? Az erre képes mikrobák a kis koncentráció miatt nem tudnak elszaporodni – válaszolta a kutató.
A magyarországi élő- és talajvizek gyógyszerszennyezettsége kiterjedt kutatások hiányában jelenleg csak becsülhető. Az ELTE kutatói, Záray Gyula professzor vezetésével az értékesített gyógyszermennyiség alapján számolták ki a valószínűsíthető mértéket. Az ebből származó eredmények alapján a szennyezettség összevethető a németországi adatokkal – különösen a Berlin környékére jellemző, elszomorító mértékkel. Az ottani szennyvíztisztító telepek ugyanis nem bírják maradéktalanul kiszolgálni az ott élő lakosságot – hasonlóan Budapesthez, ahol a szennyvíz 55 százaléka máig tisztítatlanul folyik a Dunába.

A problémát a leghatékonyabban a gyógyszervegyészek oldhatnák meg, amihez persze ösztönözni kellene a gyógyszeripart. Ehhez olyan jogszabály kellene, amely előírná, hogy csak biológiailag lebontható hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerek kerülhessenek forgalomba. Ez a feltétel a gyógyszervegyészek számára nem nagy probléma, de ez eddig nem volt szempont.
Egy másik lehetőség a gyógyszerhatóanyagok kiszűrése a szennyvíztisztítás hatásfokának növelésével. Erre kémiai és mikrobiológiai módszerek adódnak. A kémiai eljárás lényege, hogy ózonnal vagy hidrogén-peroxiddal kezelik a szennyvizet. Egyes országokban az UV-fénnyel való besugárzás lehetőségét vizsgálják abban a reményben, hogy ezzel is elősegítik a lebomlást. Ezek a kísérletek laboratóriumi fázisban vannak. A kémikusok valamilyen hordozófelület kialakításán is gondolkoznak, amelyen a gyógyszerhatóanyag feldúsul, így a megfelel baktériumok a nagyobb koncentráció miatt ott elszaporodnak. Az ELTE-n még csak most indulnak az ilyen irányú vizsgálatok – nyilatkozta a kutató. Harmadik, egyelőre elvi lehetőség lehetne a szennyvíz szelektív gyűjtése.

Főleg a fájdalomcsillapítók, a gyulladáscsökkentők, az antibiotikumok és a hormonkészítmények terhelik a környezetet. A világon a természetes vízfolyásokban eddig körülbelül 20-féle gyulladáscsökkentőt találtak, és ezekből nyolcat már csapvízben is kimutattak. Ennek ellenére az ivóvíz-szolgáltatók laboratóriumai a gyógyszermaradványok jelenlétét ma még nem vizsgálják. Míg a mélyről jövő vizeknél a legkisebb a gyógyszermaradványok előfordulási valószínűsége, addig a parti szűrésű kutak (ilyen Budapest ivóvízbázisának zöme) már sokkal nagyobb veszélyben vannak. A kutató szerint a szennyezettség még sehol sem olyan mértékű, hogy ne lehetne nyugodt lelkiismerettel meginni az ivóvizet. Most azt kell elérni, hogy a jövőben se legyen kitéve emiatt veszélynek senki.

Egyre több fiatal párnál probléma, hogy hiába szeretnének gyereket, csak nem „jön össze”. A vizsgálatok mind gyakrabban mutatják ki, hogy míg a nő rendben van, a férfi megtermékenyítő képessége nem teljes értékű vagyis nem elég jó minőségű a spermája. Leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy manapság kevesebb az igazi férfi. Vajon ez összefügghet a tápláléklánc és az ivóvíz révén a férfiak szervezetébe kerülő női hormonokkal?



Komoly elgondolkodtató tények,gondoljunk előre a jövő nemzedékéért!Az ozmozis elven működő házi víztisztító berendezés igen nagy szolgálatot nyújthat számunkra. A benne található membrán áteresztő képessége 0.0001 mikrométer.Mit is jelent ez?


További elgondolkodtató szép napot kívánok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése